< Kezdőlap

Magyarországon az emlősök osztályából csak a valódi méhlepényesek (Eutheria alosztály) képviselői találhatók meg. Az ide tartozó állatok mindegyikére jellemző, hogy testüket szőr borítja, utódaikat tejjel táplálják, diphyodont fogakkal rendelkeznek és a neocerebrum a hozzájuk legközelebb álló madarakhoz és hüllőkhöz képest jól fejlett. A fajok leírásánál a küllemi bélyegeken kívül a csonttani jellegzetességekre is utalunk. A vadon élő emlősállatok rejtőzködő, többnyire éjszakai életmódja miatt a természetben leggyakrabban csak a jelenlétüket tanúsító jelekkel találkozunk, mint például lábnyomokkal, táplálékmaradványokkal, fészkekkel, rágásnyomokkal. A legközönségesebb fajoknál ezekre is történik utalás.

A rovarevőket tartják a méhlepényes emlősök legősibb csoportjának,bár ma már a legtöbb rovarevőfaj túlspecializálódott táplálkozási módja miatt nem közöttük keresik az Eutheriák ősét. Dél-Amerika és Ausztrália kivételével mindenütt megtalálhatók. E két területen az erszényesek helyettesítik őket.

Kis temetűek, gyakran megnyúlt koponyájú, apró szemű állatok. Testüket gyakran tüskék borítják. Életmódjuk nagyon eltérő, élhetnek a föld felszínén, részlegesen vagy teljesen a talajban, illetve vízben. Éjszakai és nappali fajokat egyaránt találunk közöttük. Egyes fajok téli, mások nyári álmot alszanak. Fogazatuk majdnem teljesen homogén, apró, hegyes fogakból áll. Az őrlőfogak koronáin éles csúcsok találhatók, a rágófelület W alakú. A fogak száma 30 és 44 között váltakozik.

A vemhességi idő fajtól függően 15-70 nap, vagy még több. A kölykök száma 1-10. Általában évente több, 2-4 alkalommal vetnek almot. Elválasztás ideje 2-10 hónap. A legrövidebb élettartamúak 8-10 hónapig, a leghosszabb életű fajok egyedei akár 8 évig is élhetnek.

A rovarokon és egyéb ízeltlábúakon kívül férgeket, csigákat, kisebb gerinceseket, dögöket, különféle növényeket (gyökér, mag, gyümölcs) is ehetnek. Általában igen agresszív, falánk állatok. A legkisebbek rövid, néhány órás éhezéstől is elpusztulnak.

A rovarevők fajokban leggazdagabb családja. Alakjuk az egerekére emlékeztet, de koponyájuk hosszabb, keskeny és járomív nélküli. Rágcsálókéhoz hasonlóan metszőfogaik megnyúltak, de a fogazatuk más családokéval össze nem téveszthető. A legnagyobbak sem nagyobbak a patkányoknál, és közöttük találjuk a legkisebb emlősöket is. Szemük apró, bundájuk puha, sőrő gyakran két színű. Húsos ormányuk végén találjuk az orrlyukakat. Bajúszszőreik igen hosszúak. Farkuk bár különböző hosszú, igen jól fejlett. Öt karommal ellátott lábujjuk van. Bőr-, nemi és feromontermelő illatmirigyeik vannak.

Sorex araneus - erdei cickány. Gyakori, közepes méretű faj. TH:55-82 mm, FH:31-52 mm, TT:5-12 g Fogainak csúcsa vörös. Háti része barna esetleg fekete vagy vörösesbarna. Oldalai gesztenyebarnák, hasa szürke, farka felül barna, alul szürke. Füle nem látszik ki a bundából. Szeme kicsi. 3-10 0,5-0,6 g-s utódot hoz világra 19-21 nap vemhesség után. Közel egy hónapig szoptatja utódait, amelyek 9-10 hónapos korukban válnak ivaréretté. Két évig is elélhetnek. Erdőkben, mocsarakban, sőrő füves területeken élnek, de települések környékén is megjelenhetnek. Élőhelyükön gyakoriak, számuk 17-18 egyed/ha. Különböző gerincteleneket, kisebb gerinces állatokat esznek. Baglyok, hüllők és ragadozó emlősök fogyasztják őket. A Nyírség láposain a Sorex araneus csikii endemikus alfaj él.

Sorex minutus - törpecickány. Elterjedt kis mérető faj. TH:42-62 mm, FH:33-47 mm, TT:2,5-6 g. Hasonlít az erdei cickányra, de sokkal kisebb. Bundája felül sötét szürke, világos barna, farka alsó része fehéres. Életmódja, elterjedése az erdei cickányéhoz hasonló.

Sorex alpinus - havasi cickány. Hegyvidékeinken előforduló nagyobb termetű, 75 mm testhosszat is elérő, egységesen fekete bundájú állat.

(Fehérfogú cickányok)

Crocidura suaveolens - keleti cickány. A legkülönbözőbb, kissé száraz, de dús vegetációjú élőhelyeken, ritkás erdőkben, bokros területeken, kulturtájakon sokfelé megtaláljuk. Gyakorlatilag nagyon nehezen lehet megkülönböztetni a házi cickánytól (C. russula), amelyet nálunk még nem sikerült megtalálni. Fogai teljesen fehérek. Bundája felül szürke, vörösbarna, alul szürkés. Farkán néhány merev szál kivételével a szőrszálak lesimulnak. Fülei jól láthatók. TH:50-80 mm, FH:28-42 mm, TT:3-5,5 g. A vemhességi idő, 27-30 nap, végén 3-5 darab 0,45-1 g-s utód születik, amelyeket az anya 17-22 napig szoptat. Az ivarérettséget 4-6 hónapos korukban érik el. Élettartamuk 26-32 hónap. Baglyok, hüllők táplálékát adják, míg ők rovarokat, csigákat, kisebb gerinceseket fogyasztanak.

Crocidura leucodon - mezei cickány. Bundájának szürkésfehér alsó fele élesen elüt a gesztenyebarna, sötét szürkésbarna felső résztől. Farkán különálló hosszú szőrszálak láthatók. Évente 2-4 alkalommal 3-10 utódot hoz a világra. Ennek az igen gyakori fajnak az életmódja azonos a keleti cickányéval, de még inkább a száraz területeket kedveli. Az anyaállat a fiatalokat jellegzetes módszerrel vezeti a terület. A kölykök fogukkal megkapaszkodnak az előttük haladó testvér fartájékán, az első pedig az anya farkában, és így nem vesznek el könnyen.

A fehérfogú cickányok közé tartozik a legkisebb európai emlősállat, a kisded cickány (Suncus etruscus). Súlya 1,2-2,3 g, testhossza 36-53 mm, farka csak 21-30 mm.

Neomys fodiens - közönséges vízicickány. Európában két vízicickány faj él. Hazánkban mindkettő megtalálható. Általában vízhez közel él, leginkább a lassú folyású patakokat kedveli. Vízparton járatokat ás. TH:62-95 mm, FH:46-74 mm, TT:10-22 g. Bundájának feketés felső része jól elválik a világosabb, fehéres hasi oldaltól. Fontos ismertető bélyeg a farok alsó szélén végig húzódó sörteszegély. Mancsain is vannak úszósörték. Füle a vastag bundában eltűnik. Farka ezüstszürke. Fogának a hegye vöröses. A nyála mérgező. 20-21 nap után születnek meg kb. 1 g-s utódok, amelyeknek a száma 3-12 lehet. Az elválasztás 1 hónapos korban történik, az ivarérettséget 6-8 hónapos korban érik el. A várható élettartamuk 2,5-3 év. Elsősorban vízi gerincteleneket, gerinceseket, halivadékokat fogyaszt. Jól úszik és bukik. Sokféle cincogó hangot ad. Baglyok, halak ragadozzák. Gyakori.

A másik vízicickánytól, a Miller cickányától (N. anomalus) jól elkülöníthető, mert ez utóbbi faj hasa mindig fehér, hiányoznak a sörték a farkán, valamint a lábán is kevesebb a szőr.

A föld alatti életmódhoz alkalmazkodott család. Kulcscsontjuk egy izületen keresztül összeköttetésben áll a felkarral, mellső végtagjuk felületét a sarló alakú csont (os falciforme) jelentősen megnöveli, erős tarajú, széles mellcsonton nagyon erős ásóizmok tapadnak. Testük hengeres, bundájuk sima, bársonyos. Hegyes ormányukban jellegzetes csont, az os prenasale található. Farkuk rövid, fülkagylójuk kicsi, apró szemük eltűnik a bundában. A külső nemi szervek alapján nehéz a nemeket megkülönböztetni. Földalatti járatokban élnek, ízeltlábúakkal, férgekkel táplálkoznak.

Talpa europaea- közönséges vakond. Három közeli rokon, egymáshoz nagyon hasonló vakond faj él Európában. Nálunk a közönséges vakond található meg. TH:11-17 cm, FH:2-3,4 cm, TT:60-120 g. Sőrő bársonyos bundája fekete, csak néha csillog ezüstösen. A hasi oldal csak kissé világosabb a hátnál. Egészen kicsi a szeme és a fülkagylója. A 3-4 g-s 2-9 utód 35-42 napos vemhesség után jön a világra. A szoptatási idő két hónapig tart, az elválasztás 10-12. hónapban következik be. Élettartamuk elérheti a 3-4 évet. Elsősorban gilisztákkal táplálkoznak, de más talajban élő gerinctelent is elfogyasztanak. Nappal és éjszaka egyaránt aktív. Réteken, legelőkön, kertekben,lombos erdők tisztásain a talaj különböző melységeiben él. Járatokat ás, amelyek elhelyezkedése, szerkezete jellegzetes. Un. lakást, táplálékszerző “vadászterületet” és összekötő folyosókat készít. Téli álmot nem alszik, a fagy elől mélyebb rétegekbe húzódik, és a korábban összegyűjtött giliszta készletével táplálkozik. Naponta akár testsúlyának másfélszeresét is képes elfogyasztani. A nagy szárazságok idején gyakrabban lehet látni a talaj felszínén. Ragadozó madarak és kisebb ragadozó emlősok (róka, kutya, menyét) fontos tápláléka. Kiskertekből vegyszeres úton előzhető.

A család tagjai közül nálunk csak az ún. tüskés vagy valódi sünök (Erinaceinae) élnek. Bár testüket tüskék borítják, mégis a rovarevők legfejlettebb alakjainak tekinthetők. Testméretük a legnagyobb a renden belül, fogazatuk pedig a legösszetettebb. A tüskék megkeményedett szőrszálak, amelyek belsejébe a külső szaruréteg ék alakú képződményei nyúlnak be, közepüket azonban szabadon hagyják. Rovarokkal, kisebb gerincesekkel, dögökkel, növényi törmelékekkel, gyümölccsel táplálkoznak. Téli álmot alszanak.

Erinaceus concolor - keleti sündisznó. Európában három sünfaj él. Mindegyik fajnak számos alfaja és földrajzi rassza létezik. A másik két faj (közönséges sündisznó - E. europaeus, fehér sündisznó - E. algirus) hazánkban nem él. A közönséges és a keleti sündisznó nagyon hasonló egymáshoz, de az utóbbi torka világosabb színű. TH:25-30 cm, FH:2-3 cm, TT:400-1100 g. Az állatok súlya leginkább attól függ, hogy mikor születtek, késő tavasszal vagy kora nyáron. Néha kétszer is fial évente. A tüskéken világosabb és sötétebb szőrők váltakoznak. Lábán és hasoldalán a szőrzet világosabb, piszkosfehér. Fészkét levelekből, füvekből készíti. Téli álmot alszik. 2-10 darab, 12-25 g-s utódját az anya 31-37 napos vemhesség után hozza világra. A kicsinyek közel két hónapig szopnak. Az ivarérettséget egy év után érik el. Élettartamuk 8 év is lehet. Ízeltlábúak, egyéb gerinctelenek, kisebb gerincesek , dögök és különböző növényi részek alkotják fő táplálékát. A mérges kígyók mérge nem hat rá. Szürkülettől világosodásig aktív. Mocsarak és tűlevelű erdők kivételével szinte minden élőhelyen megtalálható. A lakott területektől sem idegenkedik. A baglyok és az ember a legfőbb pusztítói. Különösen érzékeny a háborgatásra a téli álom alatt. Bár ma még gyakori, védelmet igényel.

A két alrend közül nálunk csak a denevérek (Microchiroptera) alrend képviselői élnek. A repülőkutyák (Megachiroptera) a trópusi, szubtrópusi erdős területek lakói. A rovarevőkkel rokon társaság, fogazatuk teljes, apró hegyes fogakból áll. A rágófelület V vagy W alakú. Többnyire éjszakai életmódot folytató állatok. Meghatározásuk nehézkes. Egyes fajok röptükről is azonosíthatók. Határozásuknál azonban a legfontosabbak a csonttani bélyegek, a szőrzet színe és a testméretek. Szőrzetük nemezszerű. Mellső végtagjuk szárnnyá alakult át, a kézközép és ujjpercek különösen megnyúltak. A jól fejlett karmokat viselő hátsó végtagjukkal szoktak fejjel lefelé kapaszkodni. Szemük aránylag kicsiny, tájékozódásukban a legfontosabb az ultrahang. Valamennyi denevér képez ultrahangot. Az egérfülű denevérek fülei bőrredővel vannak összekötve a homlok felett. Egyes családoknak fülfedőjük (tragus) van. A nappalt kábulatban, nyugalomban töltik, és téli álmot is alszanak. A téli álom alatt különösen érzékenyek a háborgatásra, így a hibernációból felébresztett állatok közül sok elpusztul. Az európai fajok szinte kizárólag rovarokkal táplálkoznak. Az őszi párzást követően a sperma áttelel, és csak tavasszal történik meg a megtermékenyítés. Általában csak egyetlen 1-7 g közötti utód születik, amelyet felnövekedéséig az anya hordoz.

Myotis myotis - közönséges vagy egérfülű denevér. Közép- és dél-Európában elterjedt, nagy termetű, közönséges faj. Testhossza 68-82 mm, szárnyterpesztése a 45 cm-t is elérheti. Fülei nem érnek össze a fejtetőn, nincs orrfüggelékük. Farkának vége a farokvitorlától szabadon áll. Színezete felül barna, alul deresszürke. Az 50-70 napig tartó vemhesség végén egy, ritkán kettő 6-7 g-os utód születik. A szoptatási idő 6-7 hétig tart. 1-2 éves korukban válnak ivaréretté. Élettartamuk elérheti a 18 évet is. Elsősorban éjszakai lepkékre, bogarakra vadásznak. A földön pihenő rovarokra is lecsap. Csak napnyugta után aktív. A nyári és téli pihenőhelyek között vándorol, gyakran akár 200 km-es távolságot is megtéve. A ritkán erdősült területeket kedveli.Télen barlangokban, bányajáratokban, pincékben tanyázik, nyáron padlásokon, meleg barlangokban pihen. Létszáma sok helyen erősen lecsökkent, elsősorban az ember hatására (élőhely megváltozása, táplálékhiány, mérgezések). Az Alföldön a hozzá hasonló, de kisebb hegyesorrú denevér (M. blythi/oxygnathus) helyettesíti.

Myotis daubentoni - vízi denevér. Szinte egész Európában elterjedt faj. Testhossza nem egészen 5 cm. vízhez közeli erdős területeket kedveli. Napnyugta után repül, gyakran a víz fölött lehet látni, amint a vízből kapja ki a rovart vagy kis halat. Nyáron odvas fákban, padlásokon pihen, míg télen inkább barlangokat, bányákat használ lakóhelyül. Arca vöröses színű, lába igen hosszú. Farka és füle viszonylag kicsi. Csak az utolsó farkcsigolyája nyúlik túl a farokvitorlán.

Pipistrellus pipistrellus - törpedenevér. Legkisebb termetű (TH: 3-5 cm) európai denevér, amely szinte egész Európában a legkülönbözőbb élőhelyeken előfordul, és többnyire igen gyakori. Fülei rövidek, lekerekítettek. Háta szürkésbarna vagy rozsdabarna, hasa kissé világosabb. Nagyon apró rovarok alkotják táplálékát. Barlangokba csak a legritkább esetekben repül, akkor is csak a bejárathoz közel pihen. Parkokat, ritkásabb erdőket, nedves területeket kedveli. Télen épületekben, odvas fákban, sziklarepedésekben tanyázik. Nyáron lakott épületekben, ablakok spalettáin, faodvakban pihen. Néha nappal is látható, de a legaktívabb sötétedés után. Sok helyen az ember tönkretette az élőhelyét.

Nyctalus noctula - korai denevér. Az egyik legnagyobb testő faj. Testhossza 7-8 cm, szárnyterpesztése 35-40 cm. Testtömege 15 és 40 g között mozog. Orra feltűnően széles, lekerekített, füle rövid, lekerekített, a szintén kicsi fülfedő a csúcsnál szélesebb, mint az alapjánál. Bundája vörösesbarna, a szárnyvitorla karfölötti részét igen dús bunda borítja. Szárnya hosszú, keskeny. Egy-két éves korukban válnak ivaréretté. Általában 8 évig élnek. Már sötétedés előtt elkezdenek nagy rovarokra vadászni. Röpte jellegzetes, gyakran végez “dugóhúzó” repülést. Kifejezetten társas faj. A nőstények a szaporodási időszakban összegyűlnek. Eredetileg erdőlakók, de ma már a lakott területeken is megtalálhatók. Télen-nyáron faodvakban, épületekben, és csak ritkán barlangokban tanyáznak. A legtöbb helyen létszámuk erősen lecsökkent, mert élőhelyük tönkrement, az odvas fákat kivágták. Paraziták is tizedelik őket.

(Eptesicus fajok)

Eptesicus serotinus - kései denevér. Nagy termetű faj. Ligetes erdőkben és emberi környezetben egyaránt megtalálható. Csak ritkán él barlangokban, inkább faodvakban, sziklarepedésekben, épületekben (télen pincékben, nyáron padlásokon) tanyázik. Bundája sötétbarna. Füle rövid, fülfedője viszonylag hosszú. Csak napnyugta után kezd el vadászni nagy testő bogarakra, éjjeli lepkékre. Néha zuhanórepülést is végez. Az utóbbi időben egyedszámuk erősen lecsökkent.

Plecotus auritus - közönséges hosszúfülű denevér. Európa nagy részén elterjedt, közepes mérető (5 cm) faj. Széles szárnyainak terpesztése 25-30 cm. Legfőbb ismertető jegye a fej tetején összeérő, 3-4 cm hosszú és igen széles fülei, amelyről már repülés közben is felismerhető. 20-24 harántbarázda teszi lehetővé a fül összehajtogatását. Pihenés közben a szárny alá hajtja, így csak a hosszú, vékony fülfedő látható. Napnyugta után repül. Táplálékát közepes mérető rovarok, esetleg leveleken ülő hernyók adják. A bokros, erdős területeket, lakott területek kertes részeit kedveli. Télen épületekben, faodvakban, picékben, bányajáratokban, barlangokban a bejárathoz közel tanyázik. Nyáron elsősorban faodvakban, mesterséges odúkban, spalettákon pihen.

Rhinolophus ferrumequinum - nagy patkósorrú denevér. Európa nagy részén előforduló nagy termetű állat. Testhossza 6-7 cm, szárnyterpesztése 38 cm, testtömege akár 28 g is lehet. Szőrzete vöröses színű világosbarna. Bőrfüggelékének középső része felülről konvex, oldalról kicsi, lekerekített lándzsa alakú. Fülei nagyok. Egy esetleg kettő kicsinye valamivel több, mint 2 hónapos vemhesség után születik. 6-7 hétig szopnak, az ivarérettség körülbelől 2-3 éves korban következik be. Élettartamuk a 23 évet is elérheti. Leginkább az erdős területeket kedvelik. Télen barlangokban, pincékben, nyáron barlangokban, padlásokon, faodvakban pihen magánosan vagy csoportosan. A többi patkósorrú denevérhez hasonlóan a mennyezetről lefelé függeszkedik, szárnyát maga köré tekerve. Röpte jellegzetes, csapongó, alacsony. Gyakran vitorlázás szakítja meg lassú csapkodását. Közepes és apró rovarokkal táplálkozik.

A rágcsálókhoz hasonlóan hosszú, folyamatosan növekvő metszőfogaik vannak. Azonban azoktól eltérően a főmetszőfogak mögött még egy második pár csökevényes metszőfog is található a felső állkapocsban. További különbség, hogy a metszőfogak hátulsó felszínét is zománc borítja. Fogképletük a következő; I:2/1, C:0/0, P:3/2, M:3/3. Növényevők és kozmopoliták. Emésztőrendszerük növényi táplálék felhasználására adaptálódott. A cellulóz lebontását végző mikroorganizmusok a vakbélben találhatók. A nélkülözhetetlen B12 vitamint is ezek állítják elő, és a nyulak koprofágiával jutnak hozzá. Az igen magas reprodukciós kapacitásra (évente többszöri fialás, 5-10 egyed/fialás, superfoetatio) a nagy fiatalkori mortalitás (90%) miatt van szükségük.

Oryctolagus cuniculus - üregi nyúl. Bár a faj eredetileg csak Észak-Afrikában és az Ibériai-félszigeten volt őshonos, már 2000 éve betelepítették Nyugat-Európa többi részére is, ahonnan azután másfele is elterjedt. Európai elterjedésének keleti határa Magyarországon húzódik keresztül. Ma már Ausztráliában, Új-Zélandon és számos szigeten megtalálható. Minden olyan élőhelyen előfordul, ahol elegendő fő és egyéb lágyszárú növény van a táplálkozáshoz, a talaj pedig elég puha a kotorék készítéshez. Ha nincs más élelem a fák kérgét is megrágja. Nagy kiterjedésű városokat is létrehozhatnak. Testhossza 38-50 cm között mozog, farokhossza 45-75 mm, fülhossza 65-85 mm, testtömege pedig legalább 1,5 kg, de elérheti a 3 kg-ot is. Alapszíne barna, de a fekete és egyéb színváltozatok is ismertek. A farok pamacsszerű és fehér. Főkent naplementekor és alkonyatkor mozog. Bogyóit rendszeresen ugyanarra a helyre, gyakran vakondtúrásra vagy hangyabolyra üríti. Évente 3-5 alkalommal almonként 5-6, néha akár 12 utódot fialnak. Csupasz, 40-45 g-os kölykei 28-33 nap vemhesség után jönnek a világra. A kölykök szeme 10 napos korukban nyílik ki. Természetben körülbelől 10 évig élnek. Éles kiáltását fájdalomkor vagy ijedtségében hallatja.

Az ókori rómaiak tenyésztették ki az üregi nyúlból a házi nyulat. Édeskés húsa miatt vadászatilag kevésbé kedvelt, mint a mezei nyúl. Ahol túlságosan elszaporodik jelentős károkat okozhat a mezőgazdaságnak.

Lepus europaeus - mezei nyúl. Európában a hűvösebb északi és a magasabban fekvő részek kivételével minden élőhelyen megtalálható, de a nyíltabb lomboserdőket, a mezőgazdasági és füves területeket részesíti előnybe. Jóval nagyobb mint az üregi nyúl, testhossza 40-75 cm, testtömege 1,3-6 kg között mozog. Hosszú lábaival hatalmasakat ugrik. Farka vagy “bokrétája” (35-120 mm) felül fekete. Füle relatíve nagyobb mint az üregi nyulé. Alapszíne a jellegzetes vadszín, a barnának és sárgának a keveréke. Nem készítenek vackot, csak kis mélyedést kaparnak maguknak. Gyakran gyűlik össze több állat egy helyen, főkent tavasszal, amikor a bakok egymással csatáznak vagy a nőstényeket kergetik (“Bolond, mint a márciusi nyúl”). Évente 3-4 alkalommal 1-9 kölyköt szül. A nyúlfiak már szőrösen és nyitott szemmel jönnek a világra. Másnap már futnak, egy hét elteltével pedig már elválasztja az anya őket. Főként éjszaka táplálkozik. Füvekkel, lágyszárúakkal, termésekkel, fák kérgével, hajtásával táplálkozik. A fák és vetemények károsításával jelentős kárt tud okozni, de vadászati értéke ezt kompenzálja. Fájdalomkor mély dörmögő hangot hallat.

Az emlős állatok közel 40%-a tartozik ebbe az egyetlen rendbe. A legkülönbözőbb élőhelyeken lehet megtalálni őket, gyakran az ember környezetében, jelentős gazdasági károkat vagy súlyos járványokat okozva, illetve a föld sok részén fontos élelemforrásként szerepelnek. A rágcsálók sikeressége többek között arra vezethető vissza, hogy nagyon fiatal csoportnak tekinthetők evolúciós szempontból (26-38 millió év), így megőrizték a nagyfokú genetikai varianciájukat. Évente több alkalommal nagy számú utódot ellenek. Táplálkozási spektrumuk igen széles. A legtöbb rágcsáló kicsi, kb. 100 g körüli. Mindegyik ide tartozó fajt jellemzi azonban a tipikus rágcsáló fogazat, 1-1 pár folytonosan növekvő metszőfog, amelynek azonban csak a külső felszínét borítja zománc. Koponyájuk általában megnyúlt, farkuk hosszú, végtagjaik rövidek. Kiváló érzékszervekkel (szaglás, látás, érzékszőrök) rendelkeznek. Többségük növényevő, de kisebb gerinctelenekkel és gerincesekkel is táplálkozhatnak. Különösen hatásos az emésztésük, ugyanis a bevitt energia mennyiség kb. 80%-át hasznosítják.

A rendet három csoportba szokták osztani a rágóizmok alapján. Az első csoportban, egérszerűek (Myomorpha) a rágóizom nemcsak összezárja az állkapcsokat, de az alsó állkapcsot még előre is húzza, előidézve a jellegzetes rágcsáló szájmozgást. Ez csak ennek a rendnek a tagjaira jellemző. A mókusszerűek (Sciuromorpha) oldalsó, felszínes rágóizmai előrehúzódnak a szem előtt az orr irányába, a mélyebben futó erősebb rágóizmok pedig csak összezárják az állkapcsokat. A harmadik alrendre sülszerűek (Caviomorpha/Hystricomorpha) az erős rágóizmok és járomívek jellemzőek.

A család tagjai igen változatos élőhelyeken, elsősorban erdőkben, mezőkön, parkokban, lakott területen fordulnak elő. Kevéssé specializálódtak. Az egérszerűekkel szemben náluk egy vagy kettő premorális is megtalálható. Életmódjuk is igen változatos. Általában megnyúlt testűek, fejük zömök, farkuk hosszú. Szemük nagy, mellső végtagjaik rövidek, és négy ujjat viselnek. A hátsó lábakon 5 ujj található. Gyorsmozgású, ügyes állatok. Téli álmot alszanak. A fogságot jól elviselik. Táplálékuk elsősorban magvakból, gyümölcsökből áll. Ezt egészítik ki időnként rovarokkal, gombákkal, madár tojásokkal és fiókákkal. Odújukba télire tetemes mennyiségű ennivalót szoktak felhalmozni.

Sciurus vulgaris - közönséges mókus. Európában a földközi-tengeri szigetek kivételével sok felé elterjedt, de elsősorban a fenyveseket kedveli. Egyes helyekről (Anglia, Wales) az amerikai szürkemókus kiszorította. Feje gömbölyű, dús fülpamacsa és hosszú szőrzetű farka van. Bundájának színe változó, vörösbarnától a hamvasfeketéig. Télen a hasi oldal mindig fehér. Szeme fekete, ragyogó. Négyujjú mellső lába mászásra adaptálódott. Hátsó végtagja mindig sokkal hosszabb. A nemek színe hasonló. A kölykök is hasonlítanak az idősekre. TH: 219 mm, FH: 182 mm, TT: 260-345 g. Évente 46 napos vemhesség után 3-7 csupasz, vak kölyköt fial, amelyek szőrzete egy hét alatt kialakul. Szemük és fülük 4-5-ik héten nyílik ki. Fogazatuk a tizedik héten válik teljessé. A fiatalok a szülőkkel maradnak az ivarérettségig, 6-11 hónap. Magvakkal, zöld növényi részekkel, gombákkal, rovarokkal, madártojásokkal és -fiókákkal táplálkozik. Fészkét ágakból, gallyakból készíti, de néha faodvakat foglal el. Kora reggel és sötétedés előtt a legaktívabb. Igazi téli álmot nem alszik. Fő ragadozói a nyuszt, nyest, menyét, vadmacska. Préméért is vadászták. Populációinak nagysága 7 éves ciklikusságot mutat.

Citellus citellus - közönséges ürge. Európában két ürgefaj él: gyöngyös ürge (Spermophilus suslicus) és a közönséges ürge. Hazánkban csak ez utóbbi fordul elő. Viszonylag rövid lábú és farkú, kis kerek fűlű állatok. Bundájuk színe szürkés-barna, rajta pöttyök nem láthatók. Hasi oldala fehér vagy sárgás-fehér. TH: 192-220 mm, FH: 55-75 mm, TT: 240-340 g. Életmódja nagyon hasonlít a prérikutyáéhoz, nappal, főként hajnalban és alkonyatkor aktív. Gyakran hallatja két lábra állva figyelmeztető magas hangú füttyét. A nyílt vidékek lakói, gyakran utak mentén találhatók. Telepekben élnek, a föld alatt kiterjedt járatokat ásnak. A járatokból vízzel szokták kiönteni. A járatokba nagy mennyiségű magvat hordanak pofazacskójukban, így komoly gazdasági kárt okozhatnak ha valahol elszaporodnak. Magyarországon azonban számuk jelentősen lecsökkent. 23-28 napos vemhesség után évi egy alkalommal 2-13 csupasz, vak és fogatlan kölyköt fial. A kölykök egy hónap elteltével hagyják el a fészket. A nőstények átlag élattartama 3-4 év, a hímeké csak 2-3 év. Maximálisan 10 évig is elélhetnek. Téli álmot alszanak.

A hód a legnagyobb őshonos európai rágcsáló. Értékes préméért és a hódpézsmáért sok helyről kipusztították. Több helyre visszatelepítették. Magyarországon 1986-ban ismét megjelent a Szigetközben. Az erdős területek álló- és folyóvizeiben fordul elő. TH: 90 cm, FH: 38 cm, TT: 14-34 kg. Jellegzetességeik a zömök test, kicsi fül, nagy busa fej, pikkelyekkel borított lapos farok. Csak a hátsó láb ujjai között található úszóhártya, a mellsőkön erőteljes karmok vannak. Párzási ideje januártól februárig tart. 60-128 napos vemhesség után évente egy alkalommal 2-4 szőrös és nyitott szemű kölyköt hoz a világra. A kicsinyeket 6 hét után választják el, de az első esetleg még a másodok télen is a szülőkkel maradnak. Az ivarérettséget 2-3 éves korukban érik el. Nyáron különböző zöld, főként vízi növényekkel, a liget-erdők fáinak lerágott kérgével, bogánccsal, télen pedig a korábban felhalmozott ágakkal táplálkozik. Télen csak a fiatalok esznek, az idősebbek zsírraktáraikat élik fel. Elsősorban éjszaka aktív, félénk állatok, amelyek idejük legnagyobb részét a vízben töltik. Rendszerint párosával vagy a szülőkkel maradó kölykökkel együtt akár 12 egyedből is álló családokban élnek. Nagy várat készítenek, amelynek bejárata többnyire a víz alatt található. Élőhelyük vízszintjét járatokat ásásával és gátak készítésével szabályozzák. Territóriumukat bűzmirigyük váladékával (hódpézsma) jelölik meg. A hódpézsmát a XVI. és XVII. században a gyógyászatban használták. Azóta kiderült, hogy egyik összetevője a szalicilsav, amely az aszpirin egyik alkotórésze. Rendszerint csendes állat, de veszélykor hangos farokcsapással bukik a víz alá. Európában az európai hód (Castor fiber) és az amerikai hód (C. canadensis) is megtalálható. A két faj igen hasonló egymáshoz.

Forma és életmód tekintetében az egér- és mókusfélék között álló család. Többnyire a lombkorona-, kevésbé a cserjeszintben vagy a talajon mozgó, igen aktív állatok. Nappal fészkükben pihennek és csak éjszaka aktívak. Rendszerint hosszú téli álmot alszanak, a hibernáció akár októbertől áprilisig is tarthat. A legtöbb faj bundája dús, farkukat kétsoros szőrzet borítja. A rágcsálók közül csak a peleféléknél hiányzik a cecum, ami táplálékuk cellulózban való szegénységével függ össze. Nindenevők, bár a táplálék milyensége függ az évszaktól, az állat korától és a fajtól. A nagy- és a mogyorós pele a leginkább vegetáriánus közülük, a kerti- és az erdei pele pedig elsősorban rovarokkal, gyűrűsférgekkel, kisebb gerincesekkel, tojásokkal táplálkozik. A téli álom kialakulását a táplálékhiány, a csökkent fehérje bevitel elősegíti. A hibernáció második szakaszában az állat időnként fel-felébred. A teljes felébredést követően azonnal megkezdődik a párzás, de ebben nem minden ivarérett egyed vesz részt. Évente fajtól függően egy vagy akár három alkalommal is fialhatnak 2-8, általában négy kölyköt. A kicsinyek vakon és csupaszon jönnek a világra. Körülbelül 18 napos korukban kezdenek hallani és a szemük is ekkor nyílik ki. Önállóvá a születést követő egy hónap körül, ivaréretté pedig életük első éve felé válnak. A pele populációk egyedsűrűsége rendszerint nem éri el az egyéb rágcsálókét (nagy pele; 0,1-10 egyed/ha).

Glis glis - nagy pele. Európa szerte elterjedt, szürke bundájú, lompos farkú, patkány nagyságú rágcsáló. Elsősorban a tölgy és bükk erdőkben él, de gyakran megtalálhatjuk parkokban, kertekben sőt házak padlásán is. Éjszakai állat, makkal, gyümölccsel, hajtásokkal, rügyekkel, néha rovarokkal, tojással vagy madárfiókákkal is táplálkozik. A nyár folyamán 3-10 kölyköt ellik. Fészkét fák odvába, madárodúkba készíti, és gyakran mohával béleli. Megzavarva jellegzetes berregő hangot ad. Hazánkban már augusztus végén téli álomra vonul. Fogságban meleg helyen tartva nem alszik téli álmot. Az ókori rómaiak felhizlalva megsütötték, és ínyecségként fogyasztották. Védett.

Muscardinus avellanarius - mogyorós pele. Körülbelül háziegér nagyságú vörhenyes alapszínű állat. Mellén fehér folt látható. Hazánkban lombos erdőkben, dús cserjésekben, parkokban gyakori. Faodvakban vagy a bokrok, fák ágaira készített, körülbelül 12 cm átmérőjű, gömbölyded fészkében lakik. Éjszaka aktív. Gyümölcsökkel, magvakkal, rügyekkel és rovarokkal táplálkozik. Évente egy alkalommal 3-5 kölyköt fial. Téli álmát faodvakban vagy az avarban alussza.

Eliomys quercinus - kerti pele. Hazánkban eddig csak bagolyköpetekből került elő, bár a környező országokban mindenhol megtalálható. Elsősorban fenyvesekben, kisebb mértékben parkokban, kertekben fordul elő. Jellegzetessége a szemén áthúzódó fekete csík, amely a fülén is túl nyúlik.

Sicista subtilis trizona - háromsávos csíkosegér. Az Alföld szikes és homokos területein elszigetelt populációi fordulnak elő. Körülbelül 10 cm-es farkával együtt 16 cm hosszú. Háta sárgásbarna, közepén egészen a farok tövéig egy fekete csík fut. Ennek két oldalán egy-egy világosabb sárga csík látható. Életmódjáról nem sokat tudunk. Rovarokkal, magvakkal, bogyókkal táplálkozik.

Rövid lábú és farkú, viszonylag nagy állatok. Pofazacskójuk és két rekeszes gyomruk van. Üregeket ásnak.

Cricetus cricetus - hörcsög. Az alcsalád legismertebb tagja. Három színű, alul sötétebb, felül sárgásbarna, oldalán fehér foltokkal. Majdnem teljesen fekete mutánsok is előfordulnak. Lába széles, rajta fejlett karmok láthatók. Hatalmas pofazacskója segítségével élelem-tartalékot gyűjt (akár 15 kg-ot is). Testhossza 215-320 mm, farokhossza 28-60 mm, testtömege 150-385 g közé esik. Territóriumát szaganyaggal jelzi. A nem túl nedves, nem homokos és nem köves területeket kedveli. Gyakran mezőgazdasági művelés alatt álló földeken lehet megtalálni. Magaásta 1-2 m mély, két kijárattal (rejtekút és függőleges lyuk) is rendelkező üregben él. A hímekébe egy, a nőstényekébe több függőleges lyuk vezet. Napkelte előtt a legaktívabb. Évente kétszer 6-12 csupasz és vak kölyköt fial. A fiatalok három hét után elhagyják anyjukat. Az ivarérettséget azonban csak a következő tavasszal érik el. A vemhességi ideje 19-20 nap. Októbertől márciusig téli álmot alszik. A föld felengedése után felébred, de nem nyitja ki üregének bejáratát, hanem az elraktározott élelmet fogyasztja. Később nyári lakást készítenek. A párzás idejére a hímek a nőstények üregébe költöznek. Igen agresszív, ingerlékeny állat. Több alfaja is van.

Ondatra zibethicus - fakó pézsmapocok. Észak-Amerikából a század húszas éveiben prémje miatt betelepített faj. A legnagyobb mérető pocokfaj. Az oldalról összenyomott, körülbelül 190-275 mm hosszú farka nélkül 260-400 mm hosszúságot elérő állat. Tömege 600 és 1700 g között mozog. Prémje sárgásbarna, puhaszálú és tömött. A lassú folyású vizeket és tavakat kedveli. A növényzettel dúsan benőtt partokon építi bonyolult, 1 m-re is lehatoló, több kijárattal is rendelkező alagútrendszerét, ezáltal gyakran gátszakadásokat is előidézve. Télire nádból, sásból 1 m magas, 2 m átmérőjű, kúpalakú várat készít magának. Éjjel és nappal is aktív. Elsősorban a vízi- és vízparti növényeket eszi, de csigákat, kagylókat, esetleg halakat is elfogyaszt. Territóriumát illatmirigyének váladékával, pézsmával jelöli. Évente többször, 21-23 napos vemhesség után 4-8 kölyköt ellik. A fiatalok egy hónapos korukban kerülnek elválasztásra. Nem alszik téli álmot. Úszáshoz a hátsó lábait és farkát használja. Ügyesen bukik víz alá.

Zömöktestű, váltoyatos nagzságú rágcsálók. Az összes mezei pocokformának viszonylag rövid, csak a test 2/3-át elérő, gyérszőrű, gyűrűs farka van. Kicsiny fülük alig látszik ki bundájukból. A pockok feje az egerekhez viszonyítva kerek, kövér, orruk tompa. A fogak száma 16, és a zápfogaik gyökértelenek. Egyes fajok idősebb példányainak zápfoga gyökeres lehet, a metszőfogak azonban soha nem azok. Több fajuk mezőgazdasági kártevő.

Microtus arvalis - mezei pocok. A Brit-szigetek kivételével Európaszerte elterjedt faj. Bundája felül sárgásbarna vagy vörhenyes árnyalatú, alul világosabb. Farka majdnem egyszínű. Füle apró és csupasz. 30-45 mm-es farka nélkül körülbelül 83-120 mm hosszúságú. Tömege 14 és 46 g között mozog. Elsősorban a mezőgazdasági területeken, legelőkön, gyümölcsösökben fordul elő. Március és október között évente 2-3 vagy még több alkalommal szaporodik. Vemhességi ideje 21 nap. Egy-egy alkalommal 4-7 kölykök fial, amelyek körülbelül 1-3 g-osak, csupaszok és vakok. Az ötödiknapon azonban már szőr sarjad a hátukon. Szemük egy héttel születésük után nyílik ki. Az elválasztásra a 17. és 20. nap között kerül sor. A nőstények azonban már 13-21 napos korukban ivarérettek, és a felnőtt hímek már ekkor befedezik őket. Élettartamuk a szabadban fél év körülire tehető, fogságban azonaban akár három évig is elélnek. Időnként rendkívüli módon elszaporodnak (pocokinvázió). A földalatti fészkeket járatok kapcsolják össze, sőt még a hó alatt is készítenek járatokat. Télire táplálékot is felhalmoznak.

Arvicola terrestris - vízi pocok. Közel patkány nagyságú rágcsáló. Bundája a környezettől függően a háti részen a vörösesbarnától a szürkésfeketéig váltakozhat, hasa pedig szürkéssárga. Kicsi, zömök fején erőteljes bajússzálak helyezkednek el. Végtagjai viszonylag rövidek, szeme apró, füle csak kissé emelkedik ki bundájából. Lábujjai csupaszok és rózsaszínűek. Illatmirigye is van. A nőstények valamivel kisebbek a hímeknél, és a színük is szürkésebb. Testméretük földrajzi területenként váltakozik. Átlagos testhosszuk 190 és 215 mm közé esik. A farokhossz körülbelül 114 mm. Testtömege 120-180 g lehet, bár nyáron nyáron akár duplájára is meghízhat. Közép-Európában gyakran a víztől messzire is elvándorol (kószapocok). Áprilistől októberig szaporodik. 21-22 napos vemhesség után 2-7 csupasz, vak kölyköt fial. Az első alom tagjai még azévben szaporodhatnak. Élettartama egy év körüli. Az idősebb példányokat a fiatalok gyakran elüldözik a terüleről. Elsősorban zöld növényi részekkel táplálkozik, állati élelmet csak ritkán fogyaszt. Fiatal fák megrágásával néha kárt okoz. Télire élelmet halmoz fel. Fő ellenségei a baglyok és a rókák, de gyakran esik áldozatul patkánynak, csukának, angolnának. A populációk nagysága jelentősen fluktuál. Lakóterületének hossza rendszerint nem hosszabb 180 m-nél. Területét illatmirigyének váladékával jelöli ki.

Az ó-világi egér- és patkányfajokat magában foglaló alcsalád. Zápfogaik gyökeresek, fülük bundájukból jól láthatóan kiáll. A testtel körülbelül megegyező hosszúságú farkuk szőrrel csak gyéren fedett, és romboidális pikkelyek fedik.

Rattus rattus - házi patkány. Három alfaj (R. r. rattus, R. r. alexandrinus, R. r. frugivorus) (valószínűleg csak színvariánsok) alkotja a fajt. A vándor patkánynál karcsúbb és kisebb. Albínó példányok is előfordulnak. Farka hosszú majdnem csupasz. 260-280 pikkelygyűrű látható rajta. Bajússzálai hosszúak és feketék. Füle csupasz. Lábujjai rózsaszínűek, alsó felükön pikkelyszerű gyűrűkkel. Testhossza 200-254 mm-es farok nélkül 165 és 228 mm között váltakozik. Testtömege akár a 200 g-ot is elérheti. Elsősorban az ember környezetében fordul elő. Kedveli a padlásokat, pincéket, pajtákat. Néha erdőben is előfordul. Hajókon a leggyakoribb patkány. Egész évben szaporodó képes, bár a szaporodási csúcs nyáron (sokszor összel is) figyelhető meg. 21 napos vemhességet követően évente akár 5 alkalommal is 5-10 csupasz, vak és süket, rószaszínű kölyköt hoz a világra. Az ivarérettséget 3-4 hónapos korukban érik el. Elsősorban növényi eredető táplálékot fogyasztanak, de szükség esetén mindent megesznek. Kedvezőtlen körülmények között a kannibalizmus is előfordul. Főként éjszaka aktívak. Ritkán tesznek meg nagyobb távolságot 90 m-nél. Ügyesen másznak, csak ritkán úsznak. Lakott területen fő ellensége a házimacska, a természetben pedig a ragadozó madarak és emlősök. Sok helyütt, elsősorban Európa északi területein a táplálékért és az élőhelyért folytatott harcban a vándor patkány kiszorította.

Rattus norvegicus - vándorpatkány. Az előző fajnál valamivel nagyobb testő, körülbelül 203-267 mm testhosszú állat. Farka viszonylag rövidebb, 165-229 mm között mozog. Háta szürkésbarna, hasa piszkosfehér. Farkán a pikkelygyűrűk száma 200-220 között mozog. Tömege az 500 g-ot is elérheti. Eredetileg Közép-Ázsiában élt, de Európában is már legalább 250 éve megjelent. Észak-Európában teljesen, Közép-Európában pedig nagyrészt kiszorította a házi patkányt. Gyakran kiterjedt föld alatti járatokat készít. Épületeknek a földalatti részein fordul elő. Jól úszik. Nemcsak növényi magvakat eszik, hanem megrág állatokat, dögöket is. Több élelmet is megfertőz, mint amennyit képes megenni. Egész évben szaporodóképes. Évente 3-5 alkalommal 4-10 csupasz, vak kölyköt hoz a világra körülbelül 24 napos vemhesség után. A kölyköket az anya kitartóan védelmezi. Az ivarérettséget 3 hónapos korukban érik el. Éjszaka, főként szürkület és pirkadás idején aktív. Jól ugrik, de nem mászik olyan ügyesen, mint a házi patkány. Lakott területeken kutya, macska és az ember a fő ellensége, a természetben pedig a baglyok és a ragadozó emlősök a predátorai.

Mus musculus - házi egér. Eredetileg Ázsiában élő faj, amely napjainkban néhány szigetet leszámítva egész Európában megtalálható, elsősorban az ember környezetében. Színe a különböző területeken eltérő lehet. Puha bundája rendszerint barnásszürke (egérszürke), a hasi részen csak kissé világosabb. Előfordulnak teljesen fekete vagy fehér esetleg szinte teljesen csupasz egyedek is. Orra hegyes, nagy szeme ragyogó fekete, füle körülbelül fele olyan hosszú, mint a feje. Gyengén szőrös farkán 150-205 pikkelygyűrű található. Jellegzetes “egérszaga” van. A szabadban élő példányok kisebbek, farkuk arányosan rövidebb. Testhossza 70 és 92 mm között váltakozik, farka körülbelül ugyanolyan hosszú. Testtömege 10-41 g között mozog. Egész évben szaporodó képes, de a szabadban élő példányoknál télen csökken az ivari aktivitás. 19-20 napos vemhesség után 5-6 csupasz és vak kölyköt hoz világra a világra. Gabona raktárakban évente akár 10 alkalommal is kölykezhet, bár a szabadban és a házakban az alomszám ennek körülbelül csak fele. A fiatalok 18 napos korukban már függetlenek, életük 6. hetében pedig már szaporodhatnak is. A házi egér élettartama a szabadban 3, fogságban akár 6 év is lehet. Elsősorban magvakat eszik, de más táplálék elfogyasztásához is gyorsan adaptálódik. A megfigyelések szerint azonban a csak háztartási hulladékon élők, később már képtelenek az eredeti táplálékhoz visszatérni. Elsősorban éjszaka aktív állat. Ügyesen mászik, ha megijesztik meglepően nagyokat ugrik. Gyorsan és csendesen mozog. Territóriumát vizelettel jelöli meg, és igen aktívan védelmezi. Ultrahangot használnak a kölykök az anya hívásakor, a kifejlett egyedek pedig az egymás közti kommunikációban vagy a sötétben való tájékozódásban. Lakott helyeken az ember és a macska a fő ellensége, a szabadban pedig számos madár és ragadozó emlős illetve kígyó táplálkozik vele. Denzitása nagy mértékben függ a rendelkezésre álló táplálék mennyiségétől.

Mus spicilegus - güzü egér. A házi egérhez nagyon hasonló faj, egyesek szerint annak egy alfaja. A két faj életmódja, élőhelye, viselkedése megegyezik. A güzü egér hasának világosabb színe azonban élesen elválik a hát sötétebb színétől, farka is valamivel rövidebb és a szeme is kisebb.

Micromys minutus - törpeegér. A legkisebb európai rágcsáló, amely a mediterráneum és a Skandináv-félsziget kivételével Nyugat-Európától Kínáig nádasokban, gabona földeken, sövényekben és parlagokban mindenütt megtalálható. 46-69 mm hosszú farka nélkül 50-69 mm hosszú, 4-10 g testtömegű állat. Vastag, sőrő bundája a hátán vörösesbarna, a hasán fehér. A két szín viszonylag élesen válik el. Farka szőrtelen, pikkelyes. Rövid, tompa orra, kicsi, lekerekített füle van. A hátsó lábait és farkát a mászáshoz, a mellsőt a táplálék megfogásához használja. Szaporodási időszaka áprilistől szeptemberig tart. Évente több alkalommal, 21 napos vemhesség után 5-9 csupasz és vak kölyköt fial. A fiatalok szeme 8 napos korukban nyílik ki, 15 naposan válnak függetlenné és körülbelül 24 napos korukban érik el a felnőttekre jellemző súlyt. Decemberig a fiatalok szürkék, majd a hátsó testnegyedtől kiindulva fokozatosan vöröses színűvé válnak. Bár élettartama fogságban 4 év is lehet, a természetben csak körülbelül 18 hónapig él. Különböző magvakkal, gyümölcsökkel, nyáron rovarokkal táplálkozik. Földalatti járatokban télire táplálékot halmoz fel. Három órás periodicitással éjjel-nappal aktív. A nem aktív időszakokban járatokban vagy szénában pihen. Fészke főből, nádból, kukoricalevélből készül, átmérője körülbelül 7 cm. A fialó fészekben, amelyet a talajtól 60-300 mm magasságban erősebb főszálakra vagy nádra sásra készít, csak a nőstény és a kölykök élnek, a hímeket a nőstények elüldözik onnan. Nincs olyan intenzív szaguk, mint a Mus genus tagjainak. Rendszerint barátságos, nem agresszív állatok, bár éhínség esetén a kannibalizmus is előfordul körükben. Ragadozóik között a baglyok, menyétféle ragadozók és kígyók szerepelnek. A populációi nagysága évenként váltakozik, valószínűleg az utóbbi 100 évben folyamatosan csökkent.

Apodemus sylvaticus - erdei egér. Európa legészakibb területei kivételével kontinensünkön, Észak-Afrikában és Közép-Ázsiában sokféle élőhelyen előfordul. Erdőkben, mezőkön, kertekben, néha, elsősorban télen, épületek, házak belsejében találhatjuk meg. Ha a sárganyakú egérrel együtt fordul elő, akkor a nyíltabb részeken fordul elő. Hátának sötét sárgásbarna és hasának fehér színe éles vonallal határolódik el. Mellén narancssárga folt lehet. Fülében az alap felé futó barázdák helyezkednek el. Orra megnyúlt, nagy, fekete szeme kiemelkedik a bundából. Szürke és albínó példányok is előfordulnak. Tavasszal és ősszel vedlik. A nőstények kissé nagyobbak a hímeknél. Testhossza 81-94 mm, farokhossza 76-100 mm között váltakozik. Testtömege 14 és 29 g közé esik. A terület hőmérsékletétől függően az év nagy részében szaporodó képes. Évente több alkalommal, 25-26 napos vemhesség után 4-6 csupasz, vak kölyköt fial. A fiatalok körülbelül 21 napos korukban elválasztódnak. Az utolsó alom tagjai kivételével a kölykök még az első évben szaporodnak. Élettartamuk 2 év, bár átlagosan csak 6 hónapig élnek. Mindenevők. A különböző magvakon kívül rovarokat, rovarlárvákat és pókokat is megeszi. Télire nagy mennyiségű makkot, magvakat raktároz föld alatti járataiban. A járatok néha nagy kiterjedésűek is lehetnek. A szaporodási időszakban fészkét száraz főszálakkal, avarral béleli. Elsősorban éjszaka aktív. Ügyesen mászik, gyorsan fut akár az avarban is. Veszély esetén cikk-cakkban futva próbál elmenekülni. Szükség esetén úszni is tud. Lakóterületét igen harcosan védi. Leggyakrabban baglyoknak, rókáknak, menyétféle ragadozóknak, kígyóknak esik zsákmányul.

Apodemus flavicollis - sárganyakú erdeiegér. Az erdei egérhez hasonló, de annál valamivel nagyobb, erőteljesebb állat. Mellén a barna folt kétoldalra egy sárga vagy narancssárga, sávban folytatódik. Testével megegyező hosszúságú farkával együtt hosszúsága elérheti a 22-24 cm-t is. Leggyakrabban a háborítatlan, klimax erdőkben fordul elő. Néha házakba is behúzódik. Főként éjszakai aktív. Számos emlős és madár ragadozza. Enyhe telek után illetve 3-4 évente a bőségesebb táplálék következtében létszáma megnő.

Apodemus agrarius - pirókegér. Kelet- és Közép-Európában elterjedt egér. Erdőkben, sövények környékén, mezőgazdasági területeken fordul elő. Háta vörösesbarna, hasa fehér. Háta közepén végig húzódó fekete csíkról könnyen felismerhető. Teste a 66-68 mm-es farok nélkül 97-122 mm lehet. Testtömege 16 és 25 g között mozog. Évente több alkalommal 21-22 napos vemhesség után 5-7 kölyköt fial. Életmódjában, táplálkozásában az erdei egérhez hasonlít, de nem annyira agilis és kevéssé ügyesen mászik.

Földalatti életmódhoz alkalmazkodott rágcsálók. Szemük teljesen elcsökevényesedett, legtöbbször a fej bőrébe elrejtett. Lábaik ásásra módosultak. Metszőfogaik rendkívül rendkívül szélesek és laposak. Európában két fajuk él, a keleti (Spalax microphtalmus) és a nyugati földikutya (S. leucodon).

Spalax leucodon (hungaricus) - magyar földikutya. Hengeres testő, vakondszerű állat. A Balkánon és Magyarország alacsonyabban fekvő területein él. Testét puha, bársonyos, barnás vagy vöröses árnyalatú szürke bunda fedi. Lába rövid, lábujjai rózsaszínűek. Feje kétoldalán az erősebb szőrökből álló érzékelőserték sorokba rendeződnek. Elhelyezkedésüket egy fehér vonal jelzi. Szeme a bőr alatt fedve található. Külsőfüle hiányzik. Farka csökevényes. Testhossza 185 és 270 mm, testtömege 140 és 220 g közé esik. Szaporodási időszaka novembertől januárig tart. Egy hónapos vemhesség után évente egy alkalommal, 2-4 csupasz, rózsaszín, körülbelül 5 cm-es és 5 g-os kölyköt hoz a világra száraz fővel bélelt földalatti fészkében. A kölyköt 4-6 hetes korukig maradnak a fészekben, majd a felszínre mennek, és territóriumot keresnek maguknak. Földalatti növényi részekkel, magvakkal, kisebb részben rovarokkal táplálkoznak. A szaporodási időszak kivételével magányosak. Éjszaka aktív. Kiterjedt járatrendszert készít, melyben külön rész szolgál pihenésre, az ellésre, táplálék raktározására vagy az ürülék lerakására. A járatok készítéséhez metszőfogait is felhasználja. Rendszerint nem ás mélyre, bár néha 2 m-nél is mélyebbre ás. Elsősorban a baglyok ragadozzák.

Változatos nagyságú, ujjon- vagy talponjáró állatok. Ragadozók, esetleg mindenevők. Koponyájuk tetején csonttaraj húzódik. Fogazatuk teljes, szemfogaik nagyok, íveltek, hegyesek (kutyafog - dentes canini). Érzékszerveik rendkívül jól fejlettek. Méhük kétszarvú, placentájuk korongos vagy öv alakú. Kölykeik csupaszon és vakon jönnek a világra. Téli álmot rendszerint nem alszanak.

Canis lupus - farkas. Kutyához hasonló, hosszúlábú, szikár ragadozó. Felálló füle hegyes, farka lompos, mellkasa széles. Bundájának alapszíne sárgás- vagy barnásszürke. Néha fekete vagy fehér példányok is előfordulnak. Körülbelül 40 cm-es farka nélkül testhossza elérheti a 140 cm-t, testtömege pedig az 50 kg-ot. A szuka valamivel kisebb. Európa nagy részéről kiirtották, bár hazánkban a kóbor példányokon kívül 1982-ben egy kis létszámú állandó populációját is felfedezték a Zempléni-hegységben. Szaporodási időszaka januártól márciusig tart. 60-63 napos vemhesség után földalatti vackán hozza világra 5-6 vak kölykét. A fiatalok szeme 9 napos korukban nyílik ki. Az elválasztásra 8 hetes korukban kerül sor. A kölykök gondozásában, tanításában családi közösségként mindkét szülő részt vesz. Európában a falka rendszerint a szukából és a kölykökból esetleg még a korábbi alom tagjaiból áll. Tápláléka a kisemlősöktől a nagyobb patás állatokig terjed. Vadászat közben a falka tagjai hanggal kommunikálnak.

Canis aureus - aranysakál. A farkasnál kisebb, Magyarországon csak ritkán megjelenő ragadozó. Elsősorban a néhol bokrokkal, sőrő sövényekkel borított nyílt területeket, füves pusztákat kedveli. Gyakran a települések határáig bemerészkedik. Piszkos sárga alapszínű bundájába fekete és barna szőrszálak keverednek. 23-36 cm hosszú farkának fekete a vége. Testhossza 56-74 cm, testtömege 6,8-11 kg között váltakozik. Szaporodási időszaka január-február. 4-5 darab kölyke 60-70 napos vemhesség után áprilisban születik meg. Kotorékát vagy maga ássa vagy borzvárba, rókalyukba költözik be. A fiatalok 8 hónapos korukban már önállóan vadásznak, de teljesen függetlenné csak 10 hónapos korukban válnak. Az el nem fogyasztott táplálékot a kutyához hasonlóan elássa. Főként kisemlősöket, madarakat, tojást, gyümölcsöt, rovarokat, háztartási hulladékot eszik. Párokban vagy kisebb családi kötelékekben él. Jellegzetes kommunikációja a magas hangon való üvöltés. Lábnyoma és ürüléke alapján nem lehet a kutyától elkülöníteni. Alfaja a “nádi farkas” (C. aureus hungaricus) az Alföld mocsaras területein gyakori állat volt.

Vulpes vulpes - róka. Európaszerte elterjedt, néhol igen gyakori ragadozó. Eredetileg az erdős területek lakója volt, de sok más helyen is előfordul (mezőgazdasági területek, cserjés-fás-ligetes-bokros helyek, lakott területek). Elkeskenyedő arckoponyájú, lompos farkú, hegyes fülű, elliptikus szemű állat. Bundája vörhenyes, pofája, farka és hasa fehér. Színe évente a vedlések idején változik. Mellső végtagján 5, a hátsón 4 lábujj található. Teste 60 cm, farka 40 cm hosszú, testtömege 6-7 kg. Párzási időszaka decembertől februárig tart. Évente egy alkalommal 51-52 napos vemhesség után 3-8 darab, körülbelül 100 g-os, csokoládébarna, gyapjas szőrrel fedett kölyköt hoz a világra. A fiatalok szeme 10 napos korukban nyílik ki. A kotorékot 3,5 hetes korukban hagyják el először, függetlenné 8-10 hetes korukra válnak. Lakóhelyét, az ún. rókavárat vagy maga készíti vagy a borz kotorékát foglalja el. A rókalyuk körül sajátos, intenzív, fülledt szag érezhető, és a táplálékának a maradványa is megtalálható. Jellegzetes a nyoma is, amely a kutyáétól eltérően nem annyira kanyargó és meg-megálló. Hosszú, csavart ürüléke csontokat, rovarokat, szőrt tartalmaz. Éjszaka zsákmányolja főként kisemlősökből, rovarokból, szárnyasokból álló táplálékát, de gyümölcsöket is eszik. Különböző kaffogó és ugató hangokat ad. A veszettség fő terjesztője.

Nyctereutes procyonoides - nyestkutya. A mosómedvéhez hasonló kinézető állat. Eredeti hazája a Távol-Keleten volt. Az 1920-as években a Szovjetunió területén préméért több helyen is tenyésztették. Az onnan kiszabaduló példányok Kelet-, Közép- és Észak-Európa nagy részén elterjedtek. A sőrő aljnövényzetű lombhullatú erdőket kedveli. Rendszerint valamilyen víz közelében él. Néha tűlevelű erdőben is megtalálható. Rókanagyságú, rövid lábú, sötétbarna alapszínű állat. Feje és nyaka hamuszürke, szeme körül a mosómedvéhez hasonlóan fekete folttal. Testhossza 70-80 cm, farka 15-18 cm. Áprilisban párzik, vemhessége 2 hónapig tart. Saját maga ásta kotorékában hozza világra 6-8, ritkán akár 16 darab kölykét. Mindkét szülő neveli a kicsinyeket. A hím a fiatalok függetlenné válásáig marad a családdal. Mindenevő. Főként kisebb állatokat, rágcsálókat, békákat, hüllőket, földön fészkelő madarakat, néha halakat, ősszel gyümölcsöket is eszik. Téli álmot alszik. Lábnyoma alapján is felismerhető, mivel az kerek, a lábujjak egyenletesen oszlanak meg és a karmok nyoma is látható.

Ursus arctos - barna medve. Az egész északi félgömbön előforduló faj. Napjainkra csak néhány helyen maradt fenn Európában. Magyarországra ritkán néhány kóbor példány elvetődik. Rendkívül változékony. Vállmagassága 1 m körüli, testhossza 2,5 m. A hím tömege elérheti a 265 kg-ot. Az erdős hegyvidékeket kedveli. Télen sziklaüregekben, barlangokban vagy odvakban téli álmot alszik, de enyhe téli időben kijár. A nőstény januárban, februárban barlangjában hozza világra a körülbelül 500 g-os bocsokat, amelyek csak 4 hónapos korukban hagyják el a vackot. A fiatalok második életévükben válnak függetlenné.

Karcsú testő, megnyúlt koponyájú ragadozók. Az alcsalád tagjait Eurázsiában, Amerikában, Afrikában egyaránt megtalálni. Bundájuk finom és hosszú szőrű, a háti oldalon rendszerint barna, alul többé-kevésbé fehér vagy sárga.

Mustela nivalis - menyét. Legkisebb ragadozó emlősünk. Írország kivételével Európaszerte előfordul. Háta vörösesbarna, hasa fehér. Hasi részén sötétebb pöttyök, foltok is lehetnek. Évente kétszer vedlik. Lába rövid, nyaka hosszú, feje kicsi. Átlagosan 6 cm hosszú farka egyszínű. A hímek testhossza farok nélkül 20 cm, a nőstényeké 25 cm. A hímek testtömege körülbelül 115 g, a nőstényeké csak 59 g. Sokféle élőhelyen megtalálható, főként az erdős területeket kedveli. Gyakran a városokba is beköltözik. Szaporodási időszaka márciustól augusztusig tart. Évente két alkalommal 6 hét vemhesség után 3-8 kölyköt ellik. A kicsinyeket az anya tanítja. Az elválasztásra a kölykök életének 4-5. hetében kerül sor. Az első alom tagjai gyakran az első évben már szaporodnak. Éjszaka vadászik zsákmányára, amely lehet üregi nyúl, patkány, rágcsáló, madár vagy akár nálánál nagyobb egyéb állat is. Áldozatát mindig a tarkójánál harapja meg. Néha halat, cickányt, ritkábban dögöket is eszik. Szaporodáskor vackát száraz fővel, mohával béleli. Nem alszik téli álmot. Jól úszik és mászik. Territóriumát anális mirigyének váladékával jelöli meg. Sziszegő, kaffogó néha sikító hangot ad. Ellenségei a nagyobb baglyok, róka, vad- és házi macska illetve az ember. Gyakran fertőzött parazita fonálférgekkel. Populációinak nagysága a préda mennyiségétől függően váltakozik.

Mustela erminea - hermelin. A menyéthez hasonló, de annál kissé nagyobb ragadozó. Farkának a vége mindig fekete. Nyáron bundája felül barna, hasa pedig fehér, télen a farokvég kivételével mindenütt fehér. Tavasszal és ősszel vedlik. Testhossza 220-326 mm, farokhossza 80-120 mm. A hímek testtömege 200 és 440 g, a nőstényeké 140 és 280 g között mozog. Tipikusan erdei faj, bár mezőken, sövények között vagy mocsaras helyeken is megtalálható. Márciustól júliusig párzik, de az embrió beányazódása csak a következő tavasszal következik be. Évente egy alkalommal, április-május tájékán 20-28 napos vemhesség után 4-5, ritkán 6-9 kölyköt fial. A kicsinyeket születéskor finom, fehér szőr fedi. Farkuk végén a fekete szín csak a 20. napon jelenik meg. Szemük a 27. napon nyílik ki. Bár 5 hetes korukban elválasztódnak, az anyával maradnak, és családi kötelékben vadásznak. A fiatal nőstények hamar ivaréretté válnak, és az idősebb hímekkel párzanak. Főként éjszaka, egyedül vagy amikor kölykei vannak, családi kötelékben vadászik. Áldozatát a tarkóján harapja meg. Fő táplálékát a rágcsálókat adják, de megtámadja az üregi- és a mezeinyulat, madarakat, hüllőket, patkányokat is. A nyulak gyakran már a látványától lebénulnak. Néha a baromfiudvarokban is kárt okoz. Területét illatmirigyének váladékával jelöli meg. Az emberen kívül a nagyobb ragadozó madarak az ellenségei.

Putorius putorius - görény. Európa nagyrészén, elsősorban az erdős területeken fordul elő. Gyakran az emberi települések közelében is megjelenik. Bundája dús, hosszú szőrű, sötétbarna alapszínű, hasán sárgás foltokkal. Színvariációk, világosabb vagy vörösebb példányok is előfordulnak. Kicsiny füle és szeme között valamint az orra körül fehér vagy sárga folt húzódik. Megnyúlt teste hengeres, lába rövid, nyaka hosszú. Anális mirigyének a váladéka kellemetlen szagú. A hímek kissé nagyobbak a nőstényeknél. A hím testhossza körülbelül 41 cm, farka 18 cm,testtömege elérhet a 2,5 kg-ot. Márciusban vagy áprilisben párzik. A vemhességi ideje 6 hét. Évente egy alkalommal 3-8, vak, fehér szőrű kölyköt ellik. A fiatalok őszig az anyjukkal maradnak. Rágcsálókkal, üreginyúllal, békákkal, hüllőkkel, madarakkal, tojással táplálkozik. Néha a baromfiakat is megöli. Több állatot is megöl, mint amennyit megeszik. Éjszaka vadászik. Zsákmánya megtalálásában főként szaglása segíti. Jól mászik és úszik. Télen elhagyatott épületekbe is behúzódik.

P.p. eversmanni - mezei görény. A közönséges görényhez hasonló kinézetű, de annál világosabb színű állat. Csak lába és farka sötétbarna, máshol világosbarna. Elterjedési területe Kelet- és Közép-Európára korlátozódik. Életmódja, tulajdonságai megegyeznek az előző fajéval.

P.p. furo - vadászgörény. A mezei görénynél is világosabb bundájú, háziasított alak, amelynek őseit pontosan nem ismerjük. Üregi nyúl vadászatára, patkány- és pocokirtásra használják. Szicíliában és Szardínián a megszökött példányok vadon is megtelepedtek.

Martes martes - nyuszt. A görénynél lényegesen nagyobb, erdőlakó faj. Teste a sárgás torokfolt kivételével mindenhol meleg, sötétbarna, majdnem fekete. Évente kétszer váltja bundáját. Mérete igen változatos. A 250-280 mm hosszú farkával együtt teste körülbelül 630-760 mm hosszú. Vállmagassága 150 mm. Testtömege 0,9 és 1,5 kg között mozog. Július és augusztus között párzik, de az embrió beágyazódása csak januárban következik be. 270 nap vemhesség után március-április alatt 2-7 darab, fehér vagy sárgás szőrrel fedett kölyköt ellik. A faiatalok 2 hónapos korukban hagyják el a vackot. 6-7 hetes korukban elválasztódnak, majd hamarosan az anyát is elhagyják. Egy éves korukban válnak ivaréretté, de az első almot csak 2 éves korukban vetik. Fogságban akár 17 évig is elél. Magányosan, párokban vagy kis csoportokban vadászik. Bár tipikusan húsevő, de a gyümölcsöket vagy a mézet sem veti meg. Nappal odvas fákban tanyázik, és éjjel vadászik kisemlősöket, madarakat is magában foglaló táplálékára. Néha a baromfiudvarokban is kárt okoz. Bundájáért vadásztak rá.

Martes foina - nyest. A nyusztnál valamivel kisebb, fehér torokfoltú ragadozónk. Torokfoltja a lábak felé, jobb és bal oldali részre ágazódik. Elsősorban Európa déli és középső területein honos. Teste, a 23-26 cm-es farok nélkül, körülbelül 42-48 cm hosszú. A nyusztnál gyakoribb, gyakran az elhagyatott épületek padlásain is megtelepszik. Éjszaka zsákmányol. A baromfi- és vadgazdaság kártevője.

Meles meles - borz. Hosszú szőrű, durva bundája világosszürke állat, fején két hosszanti fekete sávval. Szőrszálai tövüknél feketék, majd fehérek és a csúcsuknál ismét feketék. Az egyedi színvarióció jelentős, még albínó egyedek is előfordulnak. Hasa és lába fekete. Füle kicsi, csúcsán fehér. Szeme apró. Lábain 5-5 lábujj található. Testhossza 75-93 cm, vállmagassága 30 cm, testtömege 11-18 kg (egyes esetekben 28 kg) közé esik. Nappal általában a maga készítette kotorékban, az úgynevezett borzvárban pihen és csak éjszaka táplálkozik. Vegyes táplálkozású. Kiássa és megeszi a talajban élő rovarokat, lárvákat, gyökereket, gyümölcsöket, sőt a madárfókákat is. Lakóhelye akár 3 m mély is lehet. Többféle élőhelyen megtalálható, főként lomboserdőkben, ritkábban bozótosokban, nyíltabb területeken is előfordul. A párzás rendszerint júliusban történik. Vemhességi ideje 7 hónapig is eltarthat, bár az embrió beágyazódása a párzás után 7-8 héttel következik be. Évente egy alkalommal 1-5 kölyköt ellik. A kölykök csak 12 cm-esek, vakok, hátukat és oldalukat piszkosfehér szőr takarja, hasuk csupasz. 12 hetes korukban elválasztódnak. Ivaréretté a nőstények 12-15 hónapos, a hímek pedig 1-2 éves korukban válnak. Élettartama akár 12 év is lehet. Rendszerint nem alszik igazi téli álmot. Akár 14 hétig is kibírja az éhezést.

A menyétfélék családjának legnagyobb tagjai. Fejük lekerekített, kicsi. Fülük kicsiny, kerekded. Elő- és utózápfogaik száma 5. Ujjaik között úszóhártya feszül. Mindig vizek környékén él. Bundájuk a vízi életmódhoz alkalmazkodott, tömör és testhezálló.

Lutra lutra - vidra. Régebben egész Európában, Észak-Afrikában és Ázsia nagy részén gyakori állat volt, napjainkra Európában a legtöbb helyről kipusztult vagy ritkává vált. Bundája mélybarna, torka és hasa fehéres vagy szürke. Bundájában rövid, finom és hosszabb, durvább szőrszálak keverednek. Préméért vadásztak rá. Testhossza körülbelül 120 cm, melyből tövénél vastag, elkeskenyedő farka az egyharmadát teszi ki. Testtömege 9 és 12 kg között mozog, bár már feljegyeztek 27 kg-os példányokat is. Végtagjain 5-5 ujj található, melyek közül a mellsőkön rövid, hegyes, a hátsókon pedig hosszabb, körömszerűen ellaposodó karmot visel. Apró füle nem emelkedik ki bundájából, és bőrredővel lezárható. Életmódjáról, szaporodásáról viszonylag keveset tudunk. 63 napos vemhesség után, az év során bármikor világra hozhatja 2-3 db, születésükkor vak és sötét szőrrel fedett kölykét. A fiatalok szeme 35 napos korukban nyílik ki. Valószínűleg anyjukkal maradnak annak következő szaporodási időszakáig. Élettartama fogságban akár 23 év is lehet. Remekül úszik, a vízben gyakran csak a lebukáskor magával vitt légbuborékcsíkot látni. Nappal a part közelében elhelyezkedő üregekben, faodvakban pihen, és csak éjszaka vadászik halakból, kisemlősökből, patkányokból, madarakból, rovarokból álló zsákmányára. Jelenlétére félig elfogyasztott halakból, jellegzetes, édeskés szagú ürülékéből, a vízparton kikoptatott csúzdáiról következtethetünk. Halgazdaságokban jelentős kárt okozhat.

Felis silvestris - vadmacska. Busa fejő, a házi macskánál valamivel nagyobb és hosszabb végtagú, jellegzetes cirmos mintázatú ragadozó. Elsősorban olyan erdőkben él, ahol nagy tisztások is vannak. Farka vastag, tompa végű, rajta 7-9 fekete gyűrű látható. További különbség, hogy mancsa világosabb, orra barnás, tépőfoga nagyobb, bélcsatornája hosszabb. Csak kevés helyen maradtak meg tiszta populációi, legtöbbször az elvadult házi macskával kereszteződik. A hímek átlagos testhossza a 30 cm hosszú farok nélkül körülbelül 60 cm. Testtömege 5-6,8 kg között mozog, de a Kárpátokban találtak már 15 kg-os példányokat is. A nőstények átlagos testtömege 3,8 kg. Március elején párzik. Május közepén, 63 napos vemhesség után, faodúban vagy sziklarepedésekben elli meg 2-4 (ritkán 1-8) csupasz és vak kölykét. Házi macskával kevert populációinál augusztus végén újabb alom születhet. A kölykök 4-5 hetes korukban hagyják el először a vackukat, anyjukkal először 1-0-12 hetesen mennek vadászni, és csak 4 hónapos korukban választódnak el. Ivaréretté csak életük második évében válnak. Főként éjszaka és szürkületkor aktív. Zsákmánya üregi nyúl, kisemlős, sőt fiatal őzgida is lehet. Megeszi azonban a madarat, halat és a rovarokat is. Néha a dögre is ráfanyalodik. Territóriumát vizeletével és mirigyváladékával jelöli ki. Lakóterülete elérheti a 60-70 hectárt is. Bár jól mászik többnyire a földön tartózkodik. Hangja a házi macskáéhoz hasonló.

Lynx (Felis) lynx - hiúz. Közepes mérete, egykoron Európaszerte elterjedt macskaféle. Észak-Amerikában és Ázsiában is megtalálható. Ma már a legtöbb helyről kipusztult, bár az utóbbi években Magyarországon az Északi Középhegység több pontján is megtelepedett. Alapszíne általában homokszín, hosszanti, sötétebb foltokkal. lábai hosszúak, fülpamacsai feltűnőek. 11-24 cm hosszú farkának az utolsó harmada fekete. Testhossza 80 és 130 cm, vállmagassága 60 és 75 cm között váltakozik. Testtömege 18-38 kg lehet. Rendszerint tavasszal párzik, majd évente egy alkalommal március-április folyamán 1-4, leggyakrabban 2-3 kölyköt fial. A fiatalok szeme 10-12 napos korukban nyílik ki. Az első télen anyjukkal maradnak, a szexuális érettséget két évesen érik el. Elsősorban éjszaka és magányosan vadászik. Leggyakrabban üregi nyulat, madarakat, rágcsálókat zsákmányol. Időnként fiatal őzeket és házi állatokat is elejt. Magányosak, egy átlagos hím körülbelül 300 négyzetkilométeres területet birtokol, a nőstény territóriuma ennek csak egy részére korlátozódik. Jellegzetes, magas hangon hívja a hím a nőstény a szaporodási időszakban.

Sus scrofa - vaddisznó. Bundája vastag és sötét színű, fedőszőrzete erős sertékből áll. Orra megnyúlt, vége mozgékony. Mindkét nemnek van agyara, a hímeké elérheti a 30 cm-t is. 30 cm-es farka nélkül testhossza akár 180 cm is lehet. A kanok testtömege 60 és 227 kg, a kocáké 36 és 150 kg között váltakozik. A Kelet- és Közép-Európai egyedek nagyobbak, mint a nyugatiak és déliek. Eredetileg a nyíltabb erdőségek lakója volt, de napjainkra Magyarországon a mezőgazdaságilag művelt területekre is behúzódik, és itt jelentős kárt is okozhat. Télen, novembertől februárig párzik. 4 hónap vemhességi idő után, március, május tájékán születnek meg a kismalacok, melyek száma almonként elérheti a 12-t is. A fiatalok jellegzetes mogyoróbarna és sárgásbarna csíkozásúak. A malacok nagyon hamar, néhány nap leteltével képesek követni anyjukat. Évente rendszerint két almot vet. Az ivarérettséget két éves korában éri el. Táplálékának zöme növényi eredető, kedveli a makkot, de a rágcsálókat, kis nyulat, férgeket, hüllőket, madártojásokat vagy a férgeket sem veti meg. Nappal kidőlt fatörzsek alatt pihen, majd a szürkület beköszöntekor valamint éjszaka táplálkozik. Vadászatilag értékes nagyvad.

Patás állatok. A hímek tömör csontanyagból álló agancsot viselnek. Ennek tövi része, a rózsatő állandó, a felette levő csapnak nevezett rész évente váltódik. Ez utóbbi méretéből, az elágazások számából az állat életkorára lehet következtetni. Bár az agancs másodlakos ivari bélyeg, a jávorszarvas nőstényeknek is van. Az őzbakok és a szarvasbikák a barkás agancsukról a bőrt az úgynevezett hántolófánál dörzsölik le. Bőgéskor (szarvas párzási ideje) a bikák a nőstényekért kemény csatákat vívnak. Főként éjszaka aktív, óvatos állatok, így jelenlétüket gyakran csak a patanyomok (csapa) és az ürülékek (hullaték) jelzik. Ruganyos mozgású, erdei állatok, amelyekből gyakran csak a világos farfoltot, az úgynevezett tükröt pillanthatjuk meg.

Capreolus capreolus - őz. Európa nagy részén megtalálható, bár a legtöbb szigetről hiányzik. A sőrő aljnövényzetű erdőket kedveli, de majd minden olyan területen megtalálható, ahol elég búvó hely áll rendelkezésére. Bundája nyáron ragyogó vörösesbarna és rövid szőrű, télen szürkésbarna és hosszú szőrű. Faltükre feltűnő, fehér farka szinte láthatatlan. Hosszú szőrökkel fedett füle viszonylag nagy, belső felén fehéres. Szája fekete. A kifejlett bak testhossza körülbelül 1,2 m, vállmagassága a 76 cm, testtömege 16-32 kg. A suta kisebb, maximálisan 21 kg lehet. Rózsatője széles, agancsa 3, ritkábban 4-5 ágú. A párzás előtt a bak a fején levő illatmirigy váladékával megjelöli a kiválasztott területet. Nyár végén, főként augusztusban párzik. Az üzekedés alatt a bak körbe-körbe kergeti a sutát, és közben úgynevezett boszorkánygyűrűt taposnak ki. A megtermékenyített petesejt beágyazódása 3 hónapig nem történik meg. A suta sőrő bokros területen, május-június során hozza világra a fehér pettyekkel díszített bundájú őzgidákat. A gidák 2 hetes korukban anyjukkal együtt csatlakoznak a bakhoz, és családi kötelékben élnek a tél végéig, amikorra a kölykök függetlenné válnak. Bokrok, fák levelével, fővel, gombával, erdei gyümölcsökkel táplálkozik. Kis fák hajtásainak megrágásával néha komoly károkat okoz. Testsúlyának 3-4%-ával megegyező táplálékot fogyaszt el naponta. Hullatéka ovális alakú, fekete színű és körülbelül 1,5-2 cm hosszú.

Cervus dama - dámszarvas. A Földközi-tenger vidékén őshonos szarvas, amely napjainkban Kis-Ázsiában valamint Európában a 60. szélességi körig többfelé, elsősorban dús aljnövényzetű lombos erdőkben él. Csak a bikák viselnek agancsot. Ez különleges, mivel a felső ága lapátos, az alsó pedig hengeres. Hossza 65-78 cm közé esik. Nyári bundája a hátán fehér pöttyökkel díszített mély vörösbarna színű, a hasán pedig világosabb, az oldalán jól látható fehér sávval. Október táján bundája szürkésbarnára változik és pöttyei is eltűnnek. Fehér farka viszonylag hosszú, felső részén fekete. Tükrét a farkánál találkozó két fekete sáv határolja. Az egyedek alapszíne változatos, a majdnem feketétől a fehérig váltakozik. A bikák átlagos marmagassága 90 cm, testhossza 170 cm, testtömege akár 90 kg is lehet. A tehenek valamivel kisebbek. A bikák a párzás idején (barcogás) elhagyják a bika csapatokat (rudli), és háremet gyűjtenek maguk köré. Ilyenkor a hímek jellegzetes, mély, hangos böfögő hangot hallatnak, barcognak. A párzási időszak körülbelül egy hónapig tart. A kettő éves vagy idősebb tehenek 8 hónap vemhesség után nyáron a sőrő növényzettel fedett helyeken egy, ritkábban kettő vagy 3 borjút ellenek. Szükség esetén a fiatalok néhány órával születésük után már futni is tudnak. A barcogás után a bikák, a tehenek és a még nem ivarérett állatok vegyes csapatokban élnek tavaszig. Fővel, különböző termésekkel, levelekkel, gyümölcsökkel táplálkozik. Télen a fiatal fák hajtásainak a lelegelésével komoly károkat is okozhat. Főként hajnalban és szürkületkor aktív, bár elsősorban télen, nappal is látni a tehenek által vezetett csapatait. Nincs sok ellensége. A fiatal borjakra leginkább a róka vadászik.

Cervus nippon - szika-szarvas. Eredetileg Kelet-Ázsiában őshonos állat, amely gímszarvas közeli rokona, de attól eltérően agancsa egyszerűbb, soha nincs 4 ágnál több rajta. Háta vörösesbarna, nyáron általában pöttyös, télen egyszerű. Feje az oldalánál világosabb és szürkébb. Fehér farka rövid. Fehér tükre szív alakú. Agancsát augusztusban tisztítja le. A bika marmagassága 82-90 cm, testhossza 120-150 cm, testtömege 55-63 kg. A tehén valamivel kisebb. ősszel párzik. Ekkor a bika torkán bozontos sörény nő, majd megjelöli territóriumát, és azt aktívan védi. A bika párzáskor füttyent, majd ez a hang bőgésbe megy át. Prüszkölni is szokott. 5-6 tehénből álló háremet tart. Május-június táján elli rendszerint egyetlen, apró pettyekkel díszített borját. A gímszarvassal kereszteződik.

Cervus elaphus - gímszarvas. Európában sokfelé igen elterjedt faj. Elsősorban a kiterjedt erdőségeket, ezen belül is az erdő szegélyeket kedveli, de gyakran előfordul kopár hegyvidékeken vagy mocsaras területeken is. Nyári bundája vörösesbarna, télen szürkébb. Párzás idején a bikának hosszú, erős szőrszálakból sörénye nő. Fehér, a háti rész közepén gyakran fekete színű farka rövid. Csak a hím visel agancsot, amelyet tavasszal elhullajt és nyár végére újat fejleszt. Az ágak száma bizonyos határok között évente eggyel nő. Mérete jelentősen eltér a különböző helyeken. A nyugat-európai egyedek és a nyíltabb területek lakói kisebbek (80 kg), a kelet- és közép-európaiak nagyobbak (300 kg). A gemenci állományból került ki a világrekorder trófea is. A bika marmagassága nálunk elérheti a 150 cm-t, testhossza pedig a 250 cm-t. A bőgés idején a bikák igen hangosan bőgnek, üvöltenek. Ekkor a bikák hullatéka apró tehénlepényre hasonlít (az év egyéb szakaszaiban körülbelül 2 cm hosszú, az egyik felén tompa, a teheneké ugyanekkora, csak elliptikus). Az év nagy részében a nemek külön csapatokban élnek. Május-június tájékán, 8 hónapos vemhesség után egy, ritkábban kettő, sűrűn pettyes borjat ellik. Bár a kicsinyek elválasztása már egy hónapos korukban megkezdődik, szopásuk 8-10 hónapos korukig is eltart. A bikaborjak a második őszig, a nőstény kicsinyek pedig mindig az anyák csapatával maradnak. Általában a bikák a negyedik, a tehenek pedig a harmadik évükben párzanak először. 20 évig is elél. Leveleket, fiatal hajtásokat, füvet, magvakat, gyümölcsöket eszik. Nappal rejtett, árnyas helyen pihen. Korán reggel és szürkületkor a legaktívabb.

Alces alces - jávorszarvas. A jávorszarvas az északi félteke sok helyén megtalálható. Néhány vándorló példány Magyarországra is elvetődött az utóbbi években. A legnagyobb szarvasfajta. A hím testhossza 2-3 m, marmagassága 1,8-2 m, testtömege 320-500 kg. A tehén kisebb, testhossza 1,2-1,8 m , testtömege 275-375 kg. Bundája szürkésbarna, megnyúlt orra jellegzetes, a hímek fejét nagy lapátos agancs díszíti. Nyáron a nedvesebb, mocsaras erdőket, télen a szárazabb helyeket kedveli. Félénk állat, csak télen verődik kisebb csapatokba, egyébként magányosan él. Normál viszonyok között minden egyednek territóriuma van, de időnként vándorolhatnak is. Fűzzél és egyéb vízi növényekkel táplálkozik. Szeptemberben, a párzási időszakban a bikák nyögő és bőgő hangot hallatnak, de háremet nem gyűjtenek maguk köré. 1-3, leggyakrabban 2 borjú május-június idején születik. A kicsinyek a következő tavaszig anyjukkal maradnak. Az ivarérettséget 3 évesen érik el. Alkonyatkor és pirkadatkor a legaktívabb. Jól úszik, és közel 60 km per órás sebességgel is futhat.

A homlokcsont két csapszerű nyúlványát hüvelyszerűen ráboruló szarutülök borítja. Felső szem- és metszőfogaik hiányoznak. Sok háziállat tartozik a családba.

Szarvasmarha. Az európai vadmarha, más néven őstulok (Bos taurus) a XVII. században pusztult ki. Kontinensünk több részén azonban továbbra is éltek félvad állapotban úgynevezett vadcsordák. A magyar szürkemarha is ilyen tipikus rideg tartású fajta. A kihalt őstülköt is ennek a félvad fajtának és a hosszú szőrő és szarvú brit felföldi marhának a keresztezéséből “rekonstruálták”.

Bubalis bubalis - vízibivaly. Bár Európában nem őshonos faj, Közép- és Dél-Európa egyes részein gyakori háziállat. A szarvasmarhához hasonló, de szarva lapos, hátrafelé kanyarodó és a színe is sötét. Szeret dagonyázni és fürdeni. Mocsaras területeken félvad állapotban is tartható.

Rupicapra rupicapra - zerge. Európában a magasabb hegyekben többfelé előforduló, kecskeszerű állat. Hazánkban kóborló egyedeivel az Alpokalján lehet találkozni. Testhossza elérhet a 130 cm-t, marmagassága 70-80 cm, testtömege 30-50 kg. A nőstények sokkal vékonyabbak a hímeknél. Téli bundája sötétbarna, fején és torkán jellegzetes fehér csíkokkal. Nyáron színe világosabb. Csapatban élnek. Októbertől decemberig tartó párzási időszakban, a bakok mély morgó, bégető hangot adnak és egymást kergetik. A gidák tavasszal vagy kora nyáron születnek. Félénk állatok, megriadva füttyentő hangot adnak. Füvet, levelet, fiatal hajtásokat eszik. A legmeredekebb sziklás területeken is biztonságosan közlekedik, akár 6 m széles szakadékokat is képes átugrani.

Ovis musimon (ammon) - muflon. A házi juh őse, amelyet napjainkra sok helyre, így hazánkba is betelepítettek. A szárazabb hegyvidéki erdőket kedveli. Alapszíne vörösesbarna, a lábak vége fehér. Jellegzetes fehér folt, az úgynevezett nyereg látható a kosok két oldalán. A hímek fejét spirál alakú szarv díszíti. A jerkéknek nincsen vagy csak kis kiegyenesedett szarvuk van. Testhossza 110-130 cm, farka 3,5-5 cm, marmagassága 65-75 cm, testtömege 25-50 kg. Télen párzik. Ekkor a hímek egymásnak rontanak. 150 nap vemhesség után 1-3 bárányt ellik. A kicsinyek az ivarérettséget 18 hónapos korukban érik el. 20 évig is élhet. Éjjel és nappal is aktív, vándorol. Kisebb csapatban él, amelyet egy öreg jerke vezet. Füvekkel, lágyszárú növényekkel táplálkozik. Néha komoly kárt okoz, mivel a sziklás területen gyakran gyökerestül tépi ki a füvet, emiatt a meredek oldalakról a víz lemossa a talajt.

< Kezdőlap

500, 501. Soricidae - cickányfélék

Myotis myotis - közönséges vagy egérfülű denevér

(vízi denevérek)

Plecotus auritus - közönséges hosszúfülű denevér

Capreolus capreolus - őz

 < Kezdőlap